Hajrá Rudi!! Hajrá Zsuzsi néni!!!

Talán, ebben a topikban tudom csak összegezni gondolataimat a legutóbbi Közmeghallgatásról. Rendszeresen járok ilyen alkalmakra - kb 15 évenként, de most már tudom miért. Most sem döntöttem el előre: környezettudatos, jövőnkért aggódó polgárként, avagy a fejlődést támogató, közösségi emberként fogok felszólalni a kiemelt témákban. Össze is zavarodtam alaposan felszólalásom alatt, mert nem tájékozódtam kellően az előzményekről. A "szemétkérdést" keserűen, de viszonylag gyorsan felfogtam: lehet komposztálni, szelektíve gyűjteni, meg minden, de a költséget (valamint a szemét viszonylagos mennyiségét) csökkenteni bajos, mert ilyen a "helyzet". A második ponton még jobban elbizonytalanodtam: melyik énem kerekedjék felül, a fent említettek közül. Nem gondoltam, hogy egy már meglévő ellentét-helyzetbe csöppentem, amely a zöldek és a cselekvés-pártiak között feszül. Aztán jóval később, Krebsz György képviselő szavaiból azt véltem hallani: a gyors döntés, nem mindig a legjobb döntés. Így eljutottam oda, hogy a saját példámat is alapul véve, vezessem le a patak-árvíz problémát. Tanulmányaim szerint a folyóvizek gátak közé, vagy épített mederbe kényszerítése olyan beavatkozás, amely sokmindent megváltoztat az eredeti állapothoz képest, pl a víz szintjét és sebességét vagy a környezet talajvíz-háztartását. Ezeket a változtatásokat ellensúlyozni kell, árterületek (vízmegtartó területek) meghagyásával. Ilyen árterület volt a Liliom u elejétől a Gimpli-hídig terjedő alacsonyan fekvő rész is, melyet 1980-ig az akkori Tanács kiparcellázott és nagyon méltányos áron rászoruló családoknak juttatta, így beépült ez a rész is, de a víz időről időre visszaköveteli magának a helyet. És ez csak egy nagyon kis része az országos élővíz-problémának. De vissza a Közmeghallgatásra: arra gonndoltam, lehetett volna a mottója, hogy a "civil"érzelmű képviselő magányossága.